Kritikák

Mivel láttam néhány másik blogon, hogy kértek kritikákat más emberektől, akár a blog kinézetét illetően, vagy maga a történet végett, nekem is kedvem támadt hozzá. Már kaptam pár véleményt és gondoltam megosztom veletek, még ha nem is túl pozitívak. Egy kritika attól kritika, hogy megmondja a szép és jó dolgok mellett a rosszakat és csúfokat is.

Így akármennyire kapok én is hideget, meleget, annyira mindenképpen tisztelem azokat, akik vették a fáradságot és elolvasták a sztorimat, hogy a véleményüket közzéteszem az oldalon. :)

Emellett szeretnélek titeket is megkérni arra, hogy ne legyetek szégyenlősek és nyugodtan írjátok meg ide, ha valamivel feltétlenül egyetértetek és sürgősen változtatnom kéne rajta. ^^ Persze, az is érdekel, ha valamivel nem értetek egyet, mert az is egyfajta visszajelzés lenne nekem:D

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a sok szövegelést, de íme a kritikák:

Kpop News Agency

K-pop fanfiction critics

Egy nagyon kedves Olvasóm, Roya megtisztelt azzal, hogy szinte egy átfogó elemzést írt a történet első évadáról, amit sajnáltam, hogy a megjegyzések rovatban volt csak feltüntetve, így az engedélyével beraktam a Kritikák menüpontba, mivel tökéletesen ideillik. :) 

A kritikát pedig alább olvashatjátok :)

Kedves Író/Hinata93!

Nemrégiben ismertem meg a „Something new” című írásodat, ami miatt most ezeket a sorokat írom neked, mert szó nélkül képtelen lettem volna elmenni az írásod mellett.

Már az első fejezet után elhatároztam, hogy írni fogok, hogy meg akarom mondani, mit gondolok az írásról, mert már csupán az az egy fejezet elég volt ahhoz, hogy kendőzetlenül nevezhessem az írásod rajongójának magamat. Végül annyira magával ragadtak a fejezetek, hogy muszáj voltam először azokat végigolvasni és csak utána leírni ezeket a sorokat. (Aztán később, bevallom, csak az első évadról akartam írni, és utána hagyni a másodikat, de képtelen voltam nem összeolvasni az elsővel, mert tűkön ültem, mi fog következni a második évadban, de azt még sem véleményezem előre:) ) Így járok most ott tehát, hogy mindent elolvastam, egészen a második évad negyedik részéig – ami eddig meg van. De kezdjük az elején… [Ez jó hosszú lesz… ^^]

Mint ahogy már említettem, már az első fejezet után a történet rabjává váltam, de azt nem tudom megmondani, mi volt az, ami rögtön megfogott benne, azt hiszem az írásstílus, hiszen egy fejezetből túl sok mindent nem szűrhettem még le. Végül akkora hévvel kezdtem bele az egész olvasásába, hogy csak a negyedik, vagy ötödik fejezetnél tudatosult bennem, hogy van olyan menüpont is; szereplők. (Megvallom, én egészen odáig csak a fejléc alapján gondolkodtam róla, és már kezdtem furcsállni, hol van Yong Hwa, habár még simán volt ideje feltűnni a 38 rész alatt…) Hát mondanom sem, hideg zuhanyként ért, mert én úgy ahogy volt, Kyu Hyunnal (nem Yong Hwaval, mint Kyu Hyun) képzeltem el az egészet odáig, aztán meg az elképzeléseimnek merőben meg kellett változnia és nem csak miatta, hanem amiatt is, hogy addigra nekem már saját, elképzelt karaktereim lettek (Kyu Hyunt leszámítva). [Szegény én! ^^ :) – De végül is az én figyelmetlenségem volt, de még ez sem tudott kizökkenteni, addigra annyira imádtam már az egészet]. Végül, mindettől függetlenül, nem azok a képek alapján haladtam tovább, hanem a saját elképzeléseim alapján és meg kell mondanom, semmivel sem volt tőle kevesebb az írásod.

A történetet rettenetesen szerettem, volt benne valami, ami nem tette sablonossá (még ha voltak is benne olyan dolgok, amik igen, de ezeket azt hiszem, lehetetlen elkerülni, és ezt senki nem is fogja felróni. Én sem. Semmiképpen. Úgy volt jó, ahogy volt. Annyira szépen adagoltad be az eseményeket, hogy minden egyes rész alkalmával tűkön ültem, mikor fog már valami kiderülni. Néha már magamban spekuláltam, találgattam mi lesz, de mindhiába, valahogy mindig sikerült megcsavarnod úgy az egészet, hogy még sem egészen az jött ki belőle, mint amire én, mint olvasó, számítottam, és ennek rettenetesen örültem.

A karakterekkel talán még annál is inkább meg voltam elégedve. Személy szerint, akármi lett is/lesz is a végkifejlet, azt hiszem, kitartok Kyu Hyun, mint kedvenc karakter mellett. Az ő személyisége varázsolt el legjobban, legyen az akármilyen is, illetve ha van valami, amit vele kapcsolatban meg kell jegyeznem, első sorban az volna, hogy ha nem fogytak volna el a részek egyelőre, és nem tudnék kis szünetet tartani, akkor becsavarodtam volna miatta. ^^ Már kezdtem én is úgy érezni magam, mint aki szerelmes a srácba. :D Aztán meg ott volt Se Joo (csak hogy a fiúkat említsem először)… Tény, az elején nem tudtam, mit várjak tőle. Szeretni fogom-e vagy sem, de aztán kétség sem férhetett hozzá, hogy teljesen megszerettem. Ő volt az a másik ember, vagy inkább férfi típus, aki minden bizonnyal levenne a lábamról, ha most elém léphetne. Bár az is tény, talán nem évődnék annyit, mint Ha Na, én sokkal könnyebben Kyu Hyun karjaiba vetném magamat :D – Oh ha lehetne -! A Nam Gil – Nam Joon testvér páros, illetve Hana barátai, sőt az egész szereplőgárda a szívemhez nőtt (talán csak egy-ketten nem, mint Ha Na apja, de azt hiszem tartogatsz még meglepetéseket, aztán ki tudja, még a végén rokonszenves lesz :D)

Hogy az írásstílusra is rátérjek kicsit, hibátlan. Azt hiszem ez egy egyik leghibátlanabb blog, amit valaha olvastam. (Nyelvtanilag nem is emlékszem rá, hogy hibát találtam volna, maximum egyszer, talán a második évad egy részében). A kifejezőképességet egyszerűen fantasztikus; választékos, soha nem unalmas, és valahogy magával ragadó, ami miatt képtelen voltam megállni, hogy egyszerre ne legalább tíz részt olvassak el. (Azt is csak azért hagytam abba, mert legtöbbször este olvastam, és már leragadt a szemem).

Végül, nagyon el voltam szontyolodva, amikor elfogytak a részek, beleértve, hogy elolvastam a második évad elkészült részeit is. Valahogy az az érzés járt át, hogy ebből soha nem lehet elég, és hogy mennyi minden nem derült még ki, vagy mennyi minden történhet még. Gondolok itt például So Ha vőlegényére, bár van egy sanda gyanúm ezt illetően :D, de majd meglátjuk, jól gondolom-e. Egyedül arra nem számítottam, hogy befejezetlenül lépünk át a második évadba. Amikor láttam milyen hosszú az első, azt hittem, egy kész történetet kapok, lesz egy fajta befejezettsége a sztorinak, és valami egészen mással indul majd a következő, például, Ha Na idol életével. DE, azt hiszem, végül most mégis jobban örülök, hogy nem így lett, mert ez több részt jelenthet. [Remélem még nagyon sokat ^^]

Istenem, így a végén azt sem tudom, mit mondhatnék még, már így is egy A4-es oldalt töltöttem meg a szava-immal és úgy érzem, még sem mondtam el mindent. Az viszont biztos, hogy hálás vagyok a történetért, annyira örülök, hogy egy ilyen igényes történetet olvashattam, ami egy percig sem veszített a minőségéből. Amikor egy ilyen blogot olvasok, úgy érzem, nem mehetek el anélkül, hogy ne adnék hálát, és köszönném meg, mert túl kevés ilyen remek történet és író van, mint amilyen te magad is vagy. Azt pedig külön csak dicsérni tudom, hogy ennyi időn keresztül képes voltál írni, és még képes vagy írni. Hihetetlen. Mások, sokkal rosszabb és sokkal rövidebb fejezetekkel sem jutnak ilyen messzire, tényleg lenyűgöző, amit alkottál. Nagyon-nagyon remélem, hogy fogod tudni folytatni, ahogy eddig is tetted, mert kár lenne megfosztani a világot valamitől, ami ilyen jó. Egyszóval, szereztél magadnak egy újabb rajongót, aki feszülten várja a többi részt, és aki nem mulaszt majd el ugyanilyen hosszú véleményt írni a második évadról sem – már ha addig nem halok bele a srácok viselkedésébe, és nem érzem azt; nekem is olvadoznom kell :D :D.

[Nos, csak így fért ki mind az, amit szerettem volna én elmondani :)]

Mindent jót és csak így tovább

Roya